Frenyó Gábor, a vendégház üzemeltetője vagyok, nagy szeretettel köszöntöm a honlapon!

A Palóc Porta, mely az 1830-as évektől a Frenyó család birtoka, jelenleg az unokatestvéremmel közös tulajdonunk. Nagyon büszkék vagyunk az évszázadokra visszavezethető felmenőinkre, családi örökségünkre.

Feljegyzésekből tudjuk, hogy a Portán lévő parasztház építése Frenyó András nevéhez fűződik, aki a mi ükapánk volt.
Érdekességként meg kell említenünk, hogy az Ő testvére volt az a Frenyó Judit, aki a „nagy palóc”, Mikszáth Kálmán anyai nagyanyja volt.

Mindketten fontosnak tarjuk múltunk megismerését, értékeink, hagyományaink ápolását, megőrzését, valljuk, hogy múltunk nélkül nincsen jövőnk! Ez vezérelt akkor is, amikor 2003-ban elhatároztuk, hogy megmentjük az enyészet szélén álló kis parasztházat, amihez sok szép gyermekkori emlékünk is fűződik.

Az unokatestvérem régiségszeretetének, és a régi épületek helyreállítása területén szerzett szakmai tapasztalatának köszönhetően sikerült a házat többnyire az eredeti állapotában megtartani, ami nem kis energiával és anyagi áldozattal járt. Csak hogy egy példát említsek, a régi gerendákat, bútorokat Egerbe szállítottuk, ahol azokat restaurálták.

A ház iránti lelkesedésünk az évek során töretlen volt, sokat álmodoztunk, hogyan hasznosítsuk a már gyönyörűen felújított épületet, ám az álmok megvalósítására még jó pár évet várni kellett.

2017-ben jött el az idő, amikor az ötletek megvalósításához addig hiányzó utolsó láncszem is megkerült, így elhatároztam, hogy belevágok egy eddig számomra ismeretlen, de vonzó új vállalkozásba, amit az is motivált, hogy tudtam, olyan kincs birtokában vagyunk, amit másokkal is meg kell osztanunk.

Sok munka vár még ránk, míg az egész Portát sikerül az elképzeléseinknek megfelelően kialakítani, de addig is nagy szeretettel várunk mindenkit, aki egy felejthetetlen vidéki élményben szeretne részesülni, megtapasztalva annak szépségeit, de olykor a nehézségeit is.

Életem során a világban sokfelé jártam, több helyen is éltem, szívem, gyökereim végül aztán haza húztak. Szülőföldem, a Palócföld iránt érzett szeretetem kifejezésére, Mikszáth Kálmánnal azonosulva, az Ő szavait idézve magamról is elmondhatom:

„Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk… Ez az én igaz hazám.”